Ráadásul az idei döntőt az 1995-ös izlandi finálé újrajátszásaként is fel lehetett fogni, akkor a gallok tudtak nyerni. Ám hogy a vasárnapi mérkőzés nem lett visszavágó, az a találkozó utolsó tíz percében dőlt csak el, amikor a franciák először tudtak több gólos előnyre szert tenni. Addig a két csapat folyamatosan „bosszantotta" egymást, hol egyik, hol másik vezetett egy-két góllal. Negyed óra elteltével 5-5 volt az állás (itt már sejteni lehetett, ebből nem lesz gólzápor), a szünetben 12-11-re vezetett a házigazda.
A második félidőben sem történt semmi változás a két csapat játékában, tíz perccel a vége előtt 18-18-ra álltak a csapatok. Ekkor azonban a franciák három gólos előnyre ettek szert, amire a hazaiak nem tudtak kellőképpen reagálni. Támadásiakat elkapkodták, sok labdát eladtak, tíz perc alatt mindössze egy gólra voltak képesek. Kedvenceik tehetetlenségét látva a szurkolók elkezdtek tárgyakat bedobálni, Igor Vori elvesztette a fejét és ezért a kiállítás sorsára jutott. Mindez nem zavarta a franciákat, akik végül 24-19-es győzelmet arattak és az olimpiai cím mellett most már a világbajnokit is ők „védik".
A bronzmeccsen a lengyelek 31-23 arányban legyőzték Dániát, ezzel a két évvel korábban szerzett ezüst után egy újabb „nemesfémmel" gazdagítva Lengyelország készletét.